A trifenilfoszfin, egy kulcsfontosságú szerves foszforvegyület, számos területen egyedülálló értéket mutatott. Szintézise elsősorban két módszert foglal magában: az egyik a Friedel-Crafts-reakció, ahol a fenil-foszfin-oxid és egy halogén-alkán reagál alumínium-klorid jelenlétében, és trifenil-foszfint termel; a másik módszer egy orto-szubsztitúciós reakció, ahol az orto-szubsztituens csoportot tartalmazó fenil-foszfin-oxid reakcióba lép fenil-bromiddal fémnátrium jelenlétében, így para-szubsztituált trifenil-foszfint kapunk.
Mindkét szintetikus módszerrel hatékonyan lehet trifenil-foszfint előállítani, és a reakciókörülmények beállításával különböző szubsztituensekkel rendelkező trifenil-foszfin vegyületek állíthatók elő. Ezek a vegyületek széles körben alkalmazhatók a szerves szintézisben, az orvostudományban és a mezőgazdaságban, például katalizátorok, rákellenes gyógyszerek prekurzorai, rovarölő szerek és tartósítószerek, teljes mértékben bizonyítva a trifenilfoszfin sokoldalúságát és praktikusságát.
